Magyar Közlöny

1100 év Európa közepén - Zsolt Bayer

Gyalogolni kell. Elindulni az ösvényen, sínek mentén, kocsiúton. Megállni az első zöld képződménynél, ami a földből kibút. Megnézni, mi van rajta. Levél. Levélen erecskék, azokból nedvesség. Nedves erecskéken kicsi csiga, nem tudom, észrevett-e, nem úgy tűnik. Csiga húzza maga után a csillogó ragadóst, abba beleakad a pinte (kis zöld tetű), küszködik, kis pöcköléssel megmenthető. Aztán látni, a zöld szára lejjebb mélyebb színt vált, abban másfajta klorofillok játsszák szép táncukat, mélyzöld táncol a halvánnyal, fiú táncol a lánnyal a fűszálban. Erről jut eszembe régi dal, dúdolni lehet, eszembe jut régi vers, mormogom. No lám, lejjebb sárga, szárazabb réteg fogja a nagyon fiatal zöldet körbe, engedi ki az életbe, aztán majd végképp elszárad, leesik mögötte, mikor már neveltje nem láthatja őt, hisz a zsenge hajtás a nap, a fény felé tart. És még gyökérnek is kell lennie, de azt csak képzelni, kihúzni nem szabad. Idő előtt leválna a száradt öreg, visszanézne a fiatal zöld, leesne a csúszós csiga, csak tán a pinte örülne, de azért nem éri meg az egész. Órák óta vagy itt, nézed ezt a világot, lassan sötétedik, haza kell menni. Merre voltál? Csak az első fűszálig. Nem hiszik el. Nem baj.

Product names and technical specifications are provided by merchants. Always confirm the exact variant in the merchant’s checkout.