Popis produktu

Sokan nevezték az Élet és sors-ot a XX. század Háború és béké-jének. Grosszman, aki haditudósító korában, a nagy honvédő háború alatt többször is elolvasta Tolsztoj regényét, valóban hasonló művet hozott létre: átfogó történelmi tablót festett egy korról, egy népek sorsát eldöntő háborúról, egy nagy csatáról - s egyúttal olyan nagy családregényt alkotott, melynek hősei valamelyest egy kor tipizált alakjai is, de sokkal inkább megismételhetetlen sorsú emberek: mindannyian a maguk különös múltjával, jellemével, vágyaival és magánéleti vagy családi problémáival. Az Élet és sors 1942 végén, 1943 elején játszódik, jórészt Sztálingrádban, ahol elkeseredett harcok folynak egy-egy ház birtoklásáért is, de megfordulunk az evakuáltak hátországában is, oroszországi és német városokban, s egyszerű katonákkal éppúgy találkozunk, mint olyan emberekkel, akiknek egy-egy parancsa százezrek életéről dönt. És a regény mindkét birodalom lágereit is leírja: a gázkamrába terelt zsidók utolsó gondolatait és a sztálini lágerek rabjainak életét Grosszman könyvében, ha megírása idejébe képzeljük magunkat, meghökkentő a szókimondás bátorsága: akkor beszélt egészen nyíltan a náci és a szovjet rendszer lényegi azonosságáról, amikor a kérdés puszta felvetése halálos bűnnek számított. 1961-ben az Élet és sors összes kéziratpéldányát, sőt az írógépet és írógépszalagot is, amelyeken készült, "letartóztatta" a KGB. Grosszman ezt csak kevéssel élte túl, 1964-ben elhunyt, de a mű egy kézirata kalandos körülmények között megmaradt, a hetvenes években Nyugatra került, s ott jelent meg először 1980-ban. Grosszman regénye ma már a XX. századi világirodalom egyik alapművének számít: benne lüktet a tömeggyilkos diktatúrákat szülő kor minden fájdalma és kegyetlen erkölcsi-filozófiai dilemmája S a világ csak most, ötven évvel a megírása után fedezte fel igazán: a BBC nyolcórás rádiójáték-sorozatot készített belőle, Oroszországban több színházban játszották színpadi adaptációját, és idén, 2012-ben mutatja be az orosz tévé a tizenkét részes monumentális Élet és sors teleregényt. Olasz nyelvű megjelenésekor az Il Giorno így üdvözölte a regényt: "Az emberiesség és finomság, amellyel Grosszman háromszázötvenezer ember halálát rekonstruálja Sztálingrádnál, Tolsztojt idézi; a pátosz, ahogyan a szolidaritásról, a barátságról és a méltóságról értekezik, Dosztojevszkijt; a szelídség és érzékenység, amellyel az egyszerű életet magasztalja föl, Csehovot."