Popis produktu

"... miért érzem szükségét annak, hogy immár a "túlsó partról" - ugyanis mikor e sorokat írom, betöltöttem a 78. évet - megírjam még ezt a vallomást? Valójában egyfajta "önmagam körüljárása" kíván ez lenni. Mivé lettem? Hogyan sáfárkodtam a Teremtőtől nyert adottságokkal, melyekkel el kell majd számolnom Előtte? Sikerült-e Emberként (így, nagy E-vel!) megmaradni ebben a kusza és gyilkos világban? Egyáltalán lehetséges-e ezt megvalósítani? Vagy inkább arról van szó, hogy a túlélés nevében, abban az illúzióban ringatjuk magunkat: Mi, ugyebár, mindent megpróbáltunk..." "Nehéz önmagunkról és életünkről vallani. Bár évek óta készülök megírni életem történetét, évek óta készítem hozzá a jegyzeteket, gondolatokat, valahogy mégis mindmáig elodáztam a megírását. E halogatásba tudat alatt az is belejátszott, hogy hirtelen felötlött bennem a kételkedés: ha már megírtam életem történetét, akkor mi marad még hátra. Hisz ez lesz az utolsó munkám! S ha már nem lesz mit megírnom, nem hull-e életem a semmibe? Aztán talán-talán még azt is felfedezném, hogy nincs már cél, tehát nincs már további értelme az életemnek..." Nagy Olga (Nagyernye, 1921. január 2. - Sepsiszentgyörgy, 2006. november 2.) erdélyi magyar folklórkutató, etnológus. Marosvásárhelyi középiskolai évei után a református teológia hallgatója lett, majd férjhez ment és szült négy gyermeket. Közben szerezte meg a tanítónői oklevelet. Tanított Széken és Kisiklódon, 1948-ban a kolozsvári egyetem néprajz szakán diplomázott. Volt újságíró és kutató a Román Tudományos Akadémia Folklór Intézetében. Harminc év alatt mintegy háromezer népi motívumot rögzített és tett közzé. Az erdélyi Mezőség, Marosszék és Kalotaszeg településeit járta, gyűjtött erdélyi, mezőségi és cigány népmeséket, amelyeket gyűjteménybe rendezve adott ki. Az eredeti népmesék mellett maga is írt meséket, ifjúsági regényeket - "gyermekei nevelésére". Nagy felfedezése volt a széki tréfás történetek és anekdotakincs. "Paraszt dekameron", "Újabb paraszt dekameron" című kötetei az 1980-as években a Magvető Kiadónál jelentek meg, óriási sikert aratva. Első volt, aki tudatosan gyűjtötte az asszonysorsokat. Három általa közreadott népi önéletírás, Győri Klára, Kocsis Rózsi és György Zsuzsa emlékiratai, valamint az "Asszonyok könyvé"-ben összegyűjtött népi elbeszélések soha nem ismert oldaláról mutatta be a parasztasszonyok sorsát. A gyűjtemények mellett tanulmányokat, esszéköteteket is írt, amelyek az erdélyi sorsot mutatják fel sokszor a mítoszok, a kollektív értékrend és az emlékezés szemszögéből. Gyónás címmel vallomásos regénye jelent meg az 1990-es években. A Vallomások posztumusz könyv, a megírt, de már sajtó alá nem rendezett kéziratot színésznő unokája bocsátotta a kiadó rendelkezésére.