Popis produktu

"Ezt az emlékkönyvet azoknak a sportbarátoknak ajánlom, akik elmúltak hatvanöt évesek és ingyen közlekednek a hazai járműveken. Ők még látták játszani Sanyit. Annak idején ötven filléres vonatjeggyel, hetven filléres átszállóval utaztak az Üllői útra , Kispestre, a Megyeri útra vagy a Népstadionba, hogy csodát láthassanak. A Magyar Focit! Ma ingyen utaznak, mégis ritkán mennek meccsre. Nem vonzza őket a mostani produkció. A fiatalok sajnálkozva néznek rájuk. Fölényesen beszélnek az egykori fociró l, a mi focinkról. Arról a fociról, amelyikben nem pattant el öt méterre a labda, amelyikben folyamatos volt a játék, amelyikben a bekk igyekezett elvenni a csatártól a játékszert, nem ellenfele mezén végzett szakításpróbát. A felugró kapus keze közü l elfejelték a labdát úgy, hogy a könyöküket nem fegyverként használták. Arról a fociról, amelyiket közönség előtt játszottak. Tíz-, húsz-, harminc-, ötven-, néha százezer néző előtt. Kedves és igen tehetséges tanítványom, F. A., aki már magára ölth ette a címeres mezt, ajkát biggyesztve azt kérdezte tőlem: ki az a Kocsis Sándor? Ha véletlenül kezébe kerül ez a könyv és méltatja arra, hogy belelapozzon, talán megtudja. A hatvanöt éven felülieknek írtam - írtuk -, nosztalgiázzanak egy kicsit. Iga z, titokban reménykedem, hátha egy-két fiatal lelkében is indukál valami halvány büszkeséget ez a kis dolgozat, hiszen arról szól, hogy nagyapáink idejében a miénk, a magyaroké volt a világ legjobb csapata." (Schlegel Oszkár)